A fém felületi szennyeződéseinek eltávolítására alkalmas eljárásokat nevezik gyűjtő néven felületelőkészítésnek.
- oxidmentesítő
- és zsírtalanító
műveleteket különböztethetünk meg.
A korrózió következtében képződött (K) felületi szennyeződések fokozatait, a tapadó (T) szennyeződések fajtáinak jellemzőit és a bezárt (B) felületi szennyeződés fokozatait, jelöléseit, valamint ezek meghatározására vonatkozó vizsgálatokat az MSZ 1891 sz. szabvány tartalmazza.
A felület előkezelés célja olyan passziváló hatású réteg kialakítása a már előkészített fémfelületen, amely az átmeneti védelmen kívül az alapozó festék jobb tapadását elősegíti. Általában az előkezelés folyamán a felületen a fémmel kémiailag kötődő réteg alakul ki. A felület előkészítés és a felület előkezelés módját a védendő szerkezet anyaga, alakja, mérete, felületi kiképzése, térbeli elhelyezkedése stb. szempontok figyelembevételével kell a legmegfelelőbbet kiválasztani és alkalmazni.
Az acélszerkezet felület előkezelés módjának megválasztása összefügg az alkalmazandó festékbevonat rendszer rétegfelépítésével, de különösen az alapozó festékanyag típusával, valamint a várható igénybevétellel, ill. annak mértékével. Az igénybevételtől függően változhat az előkészítés módja, azonban a felületképzés tartóssága döntő mértékben az előkészített felület minőségétől függ. Minél jobban megközelítik a fémtiszta állapotot, annál jobb a bevonat tapadása, korrózióállósága.
Felhasználásra kerülő eszközök
Az oxidmentesítő eljárások közül az építőipari gyakorlatban, munkahelyszíni kivitelezésben a következők alkalmazása terjedt el
- előtisztító eszközként kézi verőkalapácsok (MSZ 1380), kézi kaparok (rasketták), forgótárcsás légkalapácsok, pneumatikus verőkalapácsok (VON-ARX),
- kézi csiszolás, kézi drótkefézésnél csiszolóvászon és -papír (MSZ 4541 és 4542), kézi drótkefék,
- gépi vagy kézi-gépi csiszolás, illetve drótkefézésnél vibrációs csiszoló, körforgós (rotációs) csiszolók,
- forgótárcsás drótkefék (OSBORN-rendszer), csiszolás műkorund forgó tárcsával (MSZ 4501),
- sűrített levegős acél tűnyalábos VON-ARX gépi tisztítás
- nyílsugaras fúvatás, száraz homokszemcsékkel homokszóró berendezések, energiát biztosító légkompresszorral (CLEMCO ATLAS COPCO és a Műszeripari Kutató által kifejlesztett berendezések) (19. ábra).
Az ipari gyakorlatban a zsírtalanítás során kétféle tapadó szennyeződést távolítanak el:
- szerves eredetű szennyezőket, mint pl. olaj, zsír stb.,
- por vagy kolloid szennyezőket, mint pl. por, korom, olaj-sár stb.
Egyes oxidmentesítő eljárások alkalmazásával (nyíltsugaras-homokszórás) egy lépcsőben a tapadó szennyeződések is eltávolíthatók.
A zsírtalanítást az MSZ 1891/3-71 sz. országos szabvány, valamint a KGMI 22.599-675 és 22.602/1. sz. ágazati műszaki irányelvek szabályozzák, illetve az egyes technológiákhoz tartozó legkedvezőbb tisztasági fokozatokra ajánlásokat ad.
Építőipari munkaterületet és helyi adottságokat figyelembe véve a következő zsírtalanító eljárások alkalmazása jöhet szóba:
- alifás szénhidrogénekkel történő lemosás
- forró víz-, illetve gőzsugár, vagy vegyszeres kombinációk nagynyomású mosó berendezéssel
- lemosás szintetikus mosószerekkel, emulgeáló szerek vizes oldatával.
A zsír- és olajszennyeződések eltávolítás mértékének megállapítására vonatkozóan az MSZ1891/1-67 sz. szabványon kívül a KGMI 22.678-76 sz. ágazati műszaki irányelv ad részletes elemzést. A gépi mechanikus eszközök jellege szerint védőöltözetet kell hordani. Áramütéstől, a meglazult részek repülő darabjaitól, a rozsdaportól, a csiszolóanyagok ártalmaitól kell óvakodni. A zsírtalanítási műveleteket, ill. annak minőségét – ugyanúgy, mint az oxidmentesítést is – az igénybevételnek megfelelő felületvédelemhez kell igazítani. A túlzott tisztítás műszaki előnyt biztosít ugyan, de az üzemköltséget növeli, az elégtelen tisztítás viszont rontja a bevonat élettartamát. Ezek optimalizálása is a korróziós tervezési körbe tartozik. Az egyes felületvédelmi technológiák, ill. festékbevonat típusok minimális a tisztaság fokozatára az MSZ 1891/3 és a KGMI 22.678-76 előírásai adnak követelményértékeket.
A korrózióvédelem közgazdaságilag olyan többletmunka, amely saját értékével növeli a termék vagy szerkezet értékét, a használati érték megóvása érdekében. Alkalmazása tehát gazdaságos minden esetben, amikor a védelemre fordított többletmunka (költség) kisebb, mint ennek elhagyásával az azonos állapot fenntartásához szükséges ráfordítások lennének.
A felületelőkészítés a korrózióvédelmi tevékenység „leggyengébb láncszeme”, tehát döntően a védelem gazdaságosságát is egyben meghatározza. Hazai és irodalmi felmérések alapján az alábbi táblázat összegzi a különböző felületelőkészítési eljárásokhoz tartozó átfestések gyakoriságát (karbantartás), valamint az idők (50 év) folyamán felmerülő teljes költségek viszonyát. Az adatok alapján látható, hogy a felületelőkészítés többletköltsége hosszabb távon megtérül, mivel a felújítási ciklus időket jelentősen növelni lehet, amely jelentős anyag-, energia- és élőmunka-megtakarítást eredményez.