Minden szakmának megvan a maga szaknyelve. Az építőipari kifejezések közül sokat a mindennapi nyelvben is ismerünk. Ne ijedjünk meg azonban, ha furcsa hangzású anyagokat, kifejezéseket, elsőre bonyolultnak tűnő eljárásokat hallunk.
Ismerős kifejezés lehet a „fángli”. Aki még nem hallott róla: ez a hagyományos habarcs kimeréséhez majd falazáshoz és falon történő elterítéshez használt nyeles kőművesszerszám (serpenyő).
A kecskebak pedig egy olyan egyszerű állvány szerkezet, amelynél a ráhelyezett pallókból már elérhető a mennyezet.
Kubatúra a határoló falak és a tető által közbezárt tér.
Habarcs vagy malter építészeti szakkifejezés. Téglák, kövek, falazásra használt anyagok kötőanyaga. A habarcs másik fölhasználási területe a vakolat készítése. Nemcsak az épített falfelület lesimítására, hanem annak díszítésére is a habarcs szolgál akkor, ha a falra freskót festenek.
Alkotóelemei: 10 liter víz, 3 lapát mész, 3 lapát cement, 16 lapát homok tejföl sűrűségűre keverve. Kövérhabarcs az átlagnál több mész van a habarcsban.
A glettelés még sok mindenkinek ismerős lehet, amely kisebb felületi egyenetlenségek kitöltése a festés előtt. Na, de mi lehet a gúzolás?
Gúzolás, slígerezés, húzolás vagy grúzolás a nyers téglára kerülő híg (kellősítő) cementes vakolat. Hoppá, de mi az, hogy kellősítés? Tulajdonképen a felületi alapozásról van szó, amit sokan nem tartanak fontosnak, pedig nem véletlenül találták ki ezeket az anyagokat. A kellősítés, vagy nevezzük alapozónak, megköti a felületi szennyeződéseket és beszivárog a beton felületi mikrorepedéseibe is, előkészítve, „letömítve” a felületet.
Forrás: https://hu.wikibooks.org/wiki/%C3%89p%C3%ADt%C5%91ipari_szakzsargon
