Ha van kulturális örökség, amit még a modern építészetnél is mostohábban kezel az utókor, akkor az a 20. század második felének ipari építészete. Legtöbbjüket megépültükkor sem tartották sokra:
eszközök voltak, amelyek gyorsan elavuló technológiákat szolgáltak ki. Sokan ma is csak a környezetpusztító létesítményt látják bennük, egy letűnt, sötét kor emlékeit. Pedig számos ipari épületben rengeteg ötlet, szellemesség, sőt, szépség lakozik. Haba Péter Magyar Ipari Építészet 1945-1970 című könyve tökéletes kalauza a robusztus épületek rejtett kincseinek. Nem pusztán adattár, amely felsorolja a korszak fontos alkotásait, hanem példákon keresztül bemutatja, hogyan működött akkoriban az ipari építészet, az építőirodák – mindenek előtt az IPARTERV –, sőt maga az ipar is. A könyv elsősorban nem laikusoknak szól, hiszen az egyszerű városnézők szempontjának bevezetése megduplázta volna a terjedelmét. Ettől függetlenül érdekes, olvasmányos szakkönyvet vehetünk kezünkbe, amelyben számos neves építész váratlan munkáit ismerhetjük meg.
