2023-ra születik újjá az évtizedek óta pusztuló, üresen álló egykori laktanyaépület, mégpedig szállodaként, illetve irodaházként.
A különleges műszaki megoldással készült építmény tulajdonképpen hidat képez a műemléki homlokzat és az új, modern épületszerkezet között, miközben gondoskodik a környező közművek védelméről is. A műszaki kihívások kulisszatitkaiba Biró Miklós ingatlanfejlesztési projektmenedzser avatja be az érdeklődőket.
„Az acélszerkezet különleges műszaki megoldással valósul meg, a homlokzat és a környező közművek megóvásával kapcsolatban ugyanis számos kihívással szembesültek a mérnökök”
A kézenfekvő megoldás egy kívülre alapozott megtámasztás lett volna, mert így a belső oldalon szinte zavartalanul lehetett volna elvégezni a leendő épület réselési, földkiemelési és szerkezetépítési munkáit.
A körülvevő járdákban azonban annyira sűrű a közművesítés, hogy még 30 centiméter átmérőjű jet-grouting technológiájú cölöpöknek sem sikerült helyet találni. A víz-, gáz-, csatorna-, villamos és telekommunikációs vezetékek mellett ugyanis még a külgazdasági és külügyminisztérium titkosított kábelei, a közlekedési lámpák hálózata és fonódó villamos nagyfeszültségű betápja is az épület előtt halad el.
A szakemberek fejében ezután felmerült egy, a járdákra támaszkodó vastag lemezalap opciója is – ezt azonban szintén el kellett vetni, mivel az építkezés ideje alatt a közművek nem lettek volna hozzáférhetők, például javítás esetén.
A műszaki kihívást ugyanakkor meg kellett oldani, hiszen az érintett közművek kiváltása akár több évig is tarthatott volna – addig pedig az acélszerkezetet és ezzel együtt a kivitelezést sem lehetett volna megkezdeni.
Így jutottak el a szakemberek egy különleges ötlethez, majd annak megvalósításához – úgy, hogy építéstechnológiai szempontból össze kellett hangolniuk a meglévő műemlék, az ideiglenes szerkezetek és leendő épületszerkezet térbeli és időbeli kialakítását is.
„Bár a merevítő acélszerkezet nagyrészt az épület körül látható, a homlokzati ablaknyílásokon keresztül egy a fal mentén futó belső acélpillérsornak, majd a homlokzat vonalán futó vasbeton sávalapnak adja át a terhet. Emellett a sávalap mellett készülhet el a pinceszinteket határoló résfal. A mértékadó szélteher miatt azonban további ferde támaszokra van szükség, amik benyúlnak a leendő épület kontúrjába. Ezek rögzítéséhez pontalapokra van szükség, e célra az úgynevezett réspillérekre támaszkodó, talajba beengedett acélpillérek szolgálnak majd” – tájékoztat Biró Miklós.
A 110 tonnás acélszerkezetnek meg kellett épülnie a régi épület utolsó traktusának elbontása előtt. Ez azt is jelenti, hogy a meglévő épület alá be kellett építeni a sávalapot, majd a födémeket átlyuggatva beengedni és összeépíteni az acélszerkezetet. Ezt megnehezítette az a furcsa tény, hogy az eredeti épület bal szárnya pincézve volt, míg jobb szárny az utcaszinttől nagyjából 2 méter magasan fel volt töltve.
Az acélszerkezet védelmében pedig immár bontható az épület utcai traktusa és megkezdhető a leendő épület réselése. Mivel azonban a réselőgépet fizikailag akadályoznák az elkészült ferde acéltámaszok, ezért egyet-egyet ideiglenesen ki kell majd venni az adott szakaszon végzett munka során. Természetesen a szerkezetet úgy tervezték, hogy ilyenkor a többi támasz is elbírja a várható terheket, de emellett a szélelőrejelzést is figyelniük kell az építésvezetőknek.
A réselés után pedig megkezdődik a földkiemelés a területen. Ahogy a munkaszint egyre mélyebbre ér, további oldalirányú merevítés elhelyezése szükséges a talajszint alá elhelyezett acélpillérekhez.
Az új épület építése során az ideiglenes acélszerkezet egészen addig marad bent, amíg műemlék homlokzat hozzá nem kapcsolható az az új monolit vasbeton szerkezethez. Ezután belülről, kézi munkával kerül elbontásra.
forrás: https://www.octogon.hu/epiteszet/kulonleges-acelszerkezet-epult-a-radetzky-laktanya-kore/
