A kertészkedés kialakulását a nomád életmódról való áttérés, vagyis a letelepedésnek (állandó vagy legalábbis állandónak szánt lakóhelyek létesítésének) és az élelmiszerek termelés útján való megszerzésének szándéka alapozta meg.
A kertészkedés – egyaránt értve ezalatt az élelmiszer-termelés célját szolgáló kertművelést, valamint a díszkertek kialakítását, fenntartását – lényegében végigkíséri az emberiség történetét.
A sátrak, majd házak környéki ásóbotos, kapás termesztés kialakulásával kezdetét vette a növénytermesztés folyamata. A letelepedő közösségekben a kezdetben jellemző közös művelést mind inkább felváltotta a családonkénti termelés: a földeket a családok külön-külön kezdték használni és művelni. Az ókori mezopotámiai társadalmakban, illetőleg az ókori Egyiptomban, Indiában, Kínában a folyóvölgyekből kiindulva igen magas szintű mezőgazdasági termelés bontakozott ki. Ezzel párhuzamosan az uralkodók, főpapok palotái körül megjelentek a mind inkább pompás és monumentális díszparkok, díszkertek, mint például Babilónia függőkertjei.
Az ókori görög poliszokban – illeszkedvén a társadalmi berendezkedéshez – a palotakertek helyett közparkokat létesítettek, melyek a közélet jelentős színterei voltak.
A palotakertek mellett azonban jelentősek voltak a polgárok díszes magánkertjei is.
A pannóniai kertekben előszeretettel ültettek rózsákat, liliomot, rozmaringot és levendulát. A lakóépületek körül – a díszkertek mellet – jelentős szőlőültetvények, gyümölcsösök és veteményes kertek is létesültek. A római birodalom összeomlását követően a Bizánci Birodalomban is jelentős kertkultúra bontakozott ki. E kor bemutatása során nem feledkezhetünk meg az arab paloták és kertek jelentőségéről sem, melyek az Ezeregyéjszaka varázást tükrözhették, telis-tele pálmafákkal és csodálatos virágokkal. A magyarok a Honfoglalást megelőzően – különösen a Kazár Birodalomban – megismerkedtek a földművelés és a kertészkedés jelentőségével. Zsigmond király a budai várhegyen a régi várat újjáépíttette és a megépült palota környékén kapott helyet a budai várkert. Mátyás király a palotát reneszánsz stílusban átépíttette, és az addigi zöldség-, gyümölcs-, szőlőültetvényeket kiegészítették a virágos díszkertek, melyeket számos dísznövény mellett szökőkutak, szobrok díszítetek. Mátyás király Visegrádon, a fellegvár alatt is gyönyörű palotát és függőkertet emeltetett.
Nyugat-Európában a királyi pompa és fényűzés a 17. századra érte el fénykorát. A barokk korra jellemző túldíszítettség az ekkor létesített palotákra, kastélyokra és az azokat körül ölelő kastélykertekre is jellemző.
Az ipari fejlődéssel kísért polgárosodás folyamatában megsokszorozódott a városok száma és lakossága, a gazdasági és társadalmi élet központjai pedig a városok lettek. Az urbanizáció velejárója a városi magánkertek megjelenése volt. A családi házak díszkertjeinek megjelenése a kertművelés fejlődésének azon mozgatórugója, mely napjainkra elvezetett a kertépítés önálló művészi, építészeti ágként történő megbecsüléséhez. A kertépítészet a szakemberképzésnek és a neves szakmai fórumoknak, kiállításoknak, illetve szaklapoknak köszönhetően napjainkban is folyamatos fejlődést mutat, melynek során újabb és újabb kertépítészeti trendek, irányzatok jelennek meg. Valljuk ugyanis, hogy a professzionális kertépítés nem szimplán egy munka, vagy elvégzendő feladat, hanem egy alkotási folyamat, melynek eredménye a környezetével harmóniát teremtő és ezáltal is fokozott esztétikai élményt nyújtó díszkert.
