A modern építészet legfőbb jellemzője a rendeltetés gondos elemzésén alapuló, az anyag tulajdonságainak és a szerkezet követelményeinek megfelelő funkcionális alakítás. Többféle irányzat él egymás mellett, közös vonásuk, hogy a teret geometrikus formákra egyszerűsített alapelemekből építik fel, a funkciónak megfelelően. Az építészek jelmondata: „Csak az lehet modern, ami célszerű, tárgyilagos, a használat követelményeinek pontosan megfelel, s formálja az anyag sajátosságait tiszteletben tartó szerkezet ésszerű rendjét.” Az alkotók az élettel szoros kapcsolatban álló, belső törvényszerűségek által meghatározott építészet megvalósítására törekedtek. A belülről kifelé építkezés elvét követték, azaz a belső térre jellemző az egyszerűség, formai és funkcionális tisztaság, a környezethez azonban (tájolt) szervesen kapcsolódik.
