[et_pb_section fb_built=”1″ _builder_version=”3.22″][et_pb_row _builder_version=”3.25″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”3.25″ custom_padding=”|||” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text _builder_version=”4.4.2″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat” hover_enabled=”0″]

A modern építészet legfőbb jellemzője a rendeltetés gondos elemzésén alapuló, az anyag tulajdonságainak és a szerkezet követelményeinek megfelelő funkcionális alakítás. Többféle irányzat él egymás mellett, közös vonásuk, hogy a teret geometrikus formákra egyszerűsített alapelemekből építik fel, a funkciónak megfelelően. Az építészek jelmondata: „Csak az lehet modern, ami célszerű, tárgyilagos, a használat követelményeinek pontosan megfelel, s formálja az anyag sajátosságait tiszteletben tartó szerkezet ésszerű rendjét.” Az alkotók az élettel szoros kapcsolatban álló, belső törvényszerűségek által meghatározott építészet megvalósítására törekedtek. A belülről kifelé építkezés elvét követték, azaz a belső térre jellemző az egyszerűség, formai és funkcionális tisztaság, a környezethez azonban (tájolt) szervesen kapcsolódik.

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]