Itt a nyár, az országok sorra oldják fel a koronavírus járvány miatt bevezetett kijárási korlátozásokat, az emberek pedig özönlenek ki a szabadba. Egy osztrák építész iroda erre reagálva mutatta be annak a buja, labirintusra hajazó parknak a tervét, amelynek kialakításakor a fő szempont a társadalmi távolságtartás szabályainak betartása, a szabadban való biztonságos tartózkodás elősegítése volt. A Parc de la Distance egy nagy ujjlenyomatot mintáz meg, amelyben a zöld sövények irányítják az emberek mozgását, lépteit.
A városokban kialakított parkok és kertek megteremtik a lehetőséget a természetbe vágyó emberek számára a kikapcsolódásra és feltöltődésre, most azonban a feloldások ellenére is sokan kivárnak, és nem hagyják el otthonukat a védőoltás bevezetéséig – noha szükségük lenne a természetközeli élményre. Ennek kapcsán merült fel a kérdés, hogy milyen lenne az a park, amelyet az egészségügyi helyzetnek megfelelően alakítottak ki? És mit tanulhatunk egy olyan helytől, amelynek a járvány elmúlta után is van létjogosultsága?
