A kőműves szakma egy nagy múltra visszatekintő foglalkozás, amelynek jelentése az idő során változott. Mai értelemben a kőműves feladata, hogy épületek falszerkezeteit és falidomait, válaszfalakat, beton és vasbeton szerkezeteket, kéményeket, szellőzőket és csatornákat épít, vagy javít. Épületeket falaz és vakol, elhelyezi a nyílászárókat, kialakítja a homlokzatot. Azonban sok esetben ennél még szerte ágazóbb tevékenységeket is végez. Kezdetben csak a kőanyagból házat emelő szakembert nevezték kőművesnek. Jelentésbővüléssel a téglából, vályogból építkező falrakó is a kőműves fogalomkörébe került. Már a korai Árpád-korban országszerte emeltek kőművesmunkával falusi egyházi épületeket, ritkábban világi célúakat, bár a föld-, sövény- és fafalazat még később is többségben maradt. A kőművesek és más építőmunkás szakmák szervezetei a földmunkásság mellett a hazai munkásmozgalom legsajátosabb vidéki bázisaivá váltak, falvaink, városaink politikai életére évtizedeken át közvetlen befolyást gyakoroltak. A kőművesmesterség sok évszázados múltú hagyományai, szokásai viszont a legutóbbi évek gyökeresen megváltozott körülményei, munkaszervezeti keretei ellenére is tovább élnek (pl. bokrétaállítás).

Az épületek sávalap ásása nagy odafigyelést és pontos precíz munkát igényel, ami nagyon fontos az alapba szánt beton mennyiségénél. Fontos a minőségi kanálválasztás a gazdaságosság szempontjából. Kis gépekkel pontosan precízen lehet ásni az alap falának beszakítása nélkül. A sávalap árok kiásása mellett a különböző csapadékvíz árok, valamint bármilyen közmű árok kiásását is kombinált univerzális gépekkel végezhetjük leghatékonyabban. A gépi földmunka mellett kézi földmunkára is szükség van kertépítéseknél, árokásásoknál, medenceásásoknál.